id. Plutzer Lénárd emlékére! 1939-2015

Énekkel, zenével és tánccal töltötte meg életünket: elhunyt id. Plutzer Lénárd. Halála leírhatatlan veszteség a ceglédberceli német közösség számára.

Lenci bácsi 1939-ben született Ceglédbercelen. Édesapja is zenész volt, aki 1945-ben az amerikai fogságból hazatérve – az időben az egyetlen harmonikás és egyetlen zenész a faluban – a hat éves fiának egy kisméretű dobot készített, majd megtanította dobolni, és együtt muzsikáltak a ceglédberceli bálokban. Felnőttként férj, családapa, becsületes földművelő, gazdálkodó ember és pedagógus.

Az Úttörő Zenekarral Ceglédbercelen ismert és gyűjtött sváb keringőket és polkákat tanított meg. Többször újjászervezte a helyi felnőtt zenészekből és a fiatalokból is álló Ceglédberceli Fúvószenekart. A 80-as évek végén összefogta és vezette a Nemzetiségi Kórust, a Fúvószenekart és német néptáncot tanított általános iskolás, valamint ifjúsági csoportoknak. Az ország számos területén magyarországi német körökben ismerték őt. 1990 és 2002 között a települési önkormányzat képviselője, valamint éveken át az 1994-ben alakult kisebbségi önkormányzat képviselője és elnöke is volt. Nevéhez köthető a ceglédberceli német nemzetiségi nevelés és oktatás megteremtése. 1999-es nyugdíjba vonulása után még évekig foglalkozott tánctanítással, az énekkar és a zenekar vezetésével, de betegsége miatt egy ideje már csak „szemlélője” volt a nemzetiségi programoknak. A csoportok vezetői rendszeresen kérték ki véleményét, támaszkodtak tudására. Lenci bácsit pályája során mindig az vezérelte, hogy a ceglédberceli sváb kultúra, a sváb hagyományok fennmaradjanak, és az utókor számára megismerhetőek legyenek.

A közel hetven éves zenei múltjára való tekintettel elismeréseként 2013-ban megkapta a Landesrat (Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Szövetsége) által adományozott arany kitűzőt! A nemzetiségi közéletben és oktatásban, valamint a hagyományok felkutatásában, megőrzésében és ápolásában a ceglédberceli német nemzetiségért végzett munkája egyedülálló és példaértékű.

Köszönöm, hogy valamikor régen nem hagyta elhagynom a zenei pályát, mert azóta is örömteli és meghatározó része az életemnek. Köszönöm az utat, az irányt és a lendületet, amit az elmúlt negyven évben Lenci bácsitól kaptam. Emlékét, tudását kultúregyesületünk megőrzi és továbbviszi, hogy azzal a jövő nemzedékei számára is értéket teremthessünk.

Fájdalommal búcsúzunk!

„Míg éltél szerettünk, míg élünk nem felejtünk!”

 

 

Kaposi József

CNNK elnök

Hozzászólások